„Most nyílik ki igazán előttem a világ” – Szabó Vilmos a világ legerősebb bajnokságába igazol

Kevés nagyobb elismerése van egy klub munkájának annál, mint amikor a játékosai magasabb szintre lépnek.

A nyártól új fejezet kezdődik Szabó Vilmos pályafutásában. A MÁV Előre Foxconn magyar válogatott feladója az olasz SuperLegában szereplő Cisterna Volley együtteséhez igazol, és ezzel a világ legerősebb röplabda-bajnokságában folytathatja karrierjét.

Az elmúlt években Vili a MÁV Előre egyik meghatározó játékosává vált. Fehérváron érett be igazán, itt jutott el oda, hogy Európa elitjének figyelmét is felkeltse, és innen indulhat tovább egy olyan bajnokságba, amelyről gyerekként még csak álmodott.

A története azonban nem egyik napról a másikra született. Hosszú évek munkája, fejlődése, sikerei és nehézségei vezettek idáig.

„Gyerekként erről álmodtam”

Amikor arról kérdezzük, mit szólna a gyerekkori önmaga ahhoz, hogy az olasz élvonalba igazol, először elmosolyodik.

„Szerintem nagyon büszke lenne. Azt mondaná, hogy sikerült elérni azt az álmot, amit gyerekként elképzeltem magamnak. De közben biztosan azt is mondaná, hogy ez még csak egy új kezdet, és most kell igazán még többet dolgozni. Kívülről talán azt hihetné az ember, hogy már egy kész játékos vagyok, de én ezt belülről egyáltalán nem így élem meg. Inkább azt érzem, hogy most nyílik ki igazán előttem a világ. Még többet akarok fejlődni, még többet tanulni, és szeretném a lehető legmagasabb szinten csinálni azt, amit mindig is a legjobban szerettem.”

A SuperLiga a röplabda csúcsa. Magyar játékosként különösen nehéz eljutni erre a szintre.

„Az elmúlt időszakban Pádár Krisztián volt az egyetlen magyar játékos, aki eljutott erre a szintre, most pedig én kapom meg ezt a lehetőséget. Ez egyszerre büszkeség és felelősség is.”

Amikor arról kérdezzük, miért ilyen nehéz magyar játékosként idáig eljutni, nem kerülgeti a választ.

„Egyrészt kisebb a merítés, másrészt sokszor könnyebb kifogásokat találni arra, miért nem sikerül valami. Régebben akár én is gondolkodtam így bizonyos helyzetekben. De idővel rájöttem, hogy a végén tényleg csak a beletett munka számít. Hogy ki mennyit hajlandó áldozni ezért a sportért.”

A munka, ami kívülről nem látszik

Vili szerint tavaly év végén volt először olyan érzése, hogy az álom kézzelfogható közelségbe került.

„Visszanéztem az idény eleji és az idény végi meccseimet, és nagyon erősen látszott a különbség. Akkor tudatosult bennem igazán, hogy az a rengeteg munka, amit nap mint nap belerakok, elkezdett visszaköszönni a pályán.”

Feladóként ráadásul nemcsak a technikai fejlődésre kellett figyelnie.

„Mindig szerettem irányítani a játékot. Szerettem átlátni a rendszert, előre gondolkodni és elemezni a helyzeteket. De feladóként azt is meg kell tanulni, hogyan alkalmazkodj folyamatosan. Talán a legnehezebb az volt, amikor legfiatalabbként nálam jóval idősebb és rutinosabb játékosokat kellett irányítanom. Ehhez idő kellett, hogy megtaláljam az egyensúlyt a tisztelet és a vezetői szerep között. Rengeteget tanultam ebből emberileg is.”

Egy hosszú építkezés eredménye

Dr. Tálos Péter szerint Vili története jól mutatja, hogyan működik a fejlődés a legmagasabb szinten.

„Vili esetében egy hosszú, tudatos építkezésről beszélhetünk. Feladóként eleve hosszabb és összetettebb az érési folyamat. A tehetsége mindig megvolt, de évekig dolgoztunk azon, hogy abból a játékosból, akiben láttuk a lehetőséget, olyan röplabdázó váljon, aki már a világ legerősebb bajnokságában folytathatja.”

A klubelnök szerint ugyanakkor nemcsak a tehetség számított.

„Ami különösen értékes Viliben, az az, hogy képes volt folyamatosan fejlődni. Megtanulta legyőzni saját magát. Ez nagyon kevés játékosnak sikerül ilyen fiatalon. A munkához való hozzáállása és a fejlődés iránti igénye végig meghatározó volt.”

Egy különleges közösség része

Amikor arról kérdezzük, mi fog a legjobban hiányozni Fehérvárról, nem a bajnoki címeket vagy a kupagyőzelmeket említi először.

„A szakmai stáb munkájáról sokat beszélünk, és teljesen megérdemelten. De nekem mindig ugyanannyit jelentettek azok az emberek is, akikkel nap mint nap találkoztam a klubban. Mindenki ugyanazért dolgozott, hogy sikeresek legyünk. Ez egy nagyon különleges közeg.”

A MÁV Előre számára ez talán a legnagyobb elismerés.

Dr. Tálos Péter úgy látja, a klub egyik legnagyobb értéke éppen az a közeg, amelyben a játékosok szakmailag és emberileg is fejlődhetnek.

„Nemcsak játékosokat szeretnénk fejleszteni. Embereket is. Olyan környezetet próbálunk teremteni, ahol a sportolók szakmailag és emberileg is fejlődhetnek.”

Vili szerint pontosan ez az, amit a legnehezebb lesz maga mögött hagynia.

„Nekem nagyon sokat adott Fehérvár és a MÁV Előre. Remélem, hogy egy mosolygós, boldog és nyitott ember maradok az emberek emlékezetében. Olyan játékosként, aki mindig örömmel jött edzésre és örömmel játszott ezért a klubért. Ez a hely nem csak a csapatom volt. Az otthonom is.”

Köszönet azoknak, akik hittek benne

A beszélgetés végén Vili külön is szeretne köszönetet mondani azoknak, akik végigkísérték az útját.

„Nagyon hálás vagyok azért a bizalomért, amit már egészen fiatalon megkaptam a klubtól. Azért, hogy kezdőként számítottak rám, hogy fejlődhettem, hibázhattam, tanulhattam. Rengeteg ember munkája van abban, hogy most itt tartok.”

Van azonban egy ember, akit külön is kiemel.

„Ha egy embert külön meg kell neveznem, az Omar. Rengeteget tanultam tőle az elmúlt években. Nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. Nagyon sokszor hitt bennem, támogatott, és segített abban, hogy azzá a játékossá váljak, aki ma vagyok.”

A feladó szerint egy ilyen lehetőség mögött soha nem egyetlen ember munkája áll.

„Nyilván rengeteg munka van mögötte a saját részemről is, de egy játékos soha nem egyedül jut el idáig. Omar nagyon fontos része volt ennek az útnak, és ezért mindig hálás leszek neki.”

A beszélgetés végén még egy üzenetet küld azoknak a fiataloknak, akik ma ugyanazokról az álmokról álmodnak, mint ő néhány évvel ezelőtt.

„Higgyenek benne. De a hit önmagában nem elég. Dolgozzanak érte minden egyes nap, többet, mint bárki más.”

Vili a nyártól a világ legerősebb bajnokságában folytatja pályafutását.

Fehérvárról azonban nemcsak eredményeket, tapasztalatot és emlékeket visz magával, hanem azoknak az embereknek a bizalmát is, akik hittek benne, mielőtt az olasz élvonal felfigyelt volna rá.

És talán ez az, ami a leghosszabb útra is elkíséri majd.