„Amikor idejöttem, nem is terveztem, hogy ilyen sokáig maradok” – Pesti Marcell újra légiósnak áll

Kevés olyan búcsú van egy sportoló életében, amely egyszerre szól a lezárásról és egy új kezdet izgalmáról.

Pesti Marcell számára most pontosan ilyen időszak következik. A MÁV Előre Foxconn válogatott játékosa a következő szezontól Észtországban, a Selver x TalTech együttesénél folytatja pályafutását, újabb nemzetközi kihívás elé nézve.

A távozás különleges pillanat egy olyan játékos esetében, aki az elmúlt években a klub egyik vezéregyéniségévé vált. Pedig amikor Fehérvárra érkezett, még ő maga sem gondolta volna, hogy ilyen hosszú és meghatározó fejezet kezdődik az életében.

Marci korábban már megtapasztalta a légióséletet, Ciprusról tért haza Magyarországra, amikor csatlakozott a MÁV Előréhez. Tapasztalt játékosként érkezett, de saját bevallása szerint egy nehezebb időszak után. A következő évek azonban nemcsak szakmailag formálták, hanem emberileg is.

Pályafutása addigi legeredményesebb időszakát élte meg Fehérváron, miközben egy olyan közösség részévé vált, amelynek emlékét egész életében magával viszi majd.

„Nem is terveztem, hogy ilyen sokáig maradok”

Amikor visszatekint a fehérvári évekre, Marci nem elsősorban a trófeákról kezd beszélni.

Sokkal inkább arról, hogyan érkezett meg ide.

„Teljesen igazat adok Péternek abban, hogy nálam az emberi oldal fejlődött a legtöbbet. Amikor ide kerültem, nagyon nehéz időszakot éltem meg. Őszintén szólva nem is terveztem hosszú távra. Aztán belecsöppentem egy olyan szakmai munkába és olyan közegbe, ami teljesen más szintet képviselt. Omar személye rengeteget segített. Megmutatta a helyes irányt.”

A néhány hónaposnak induló időszakból végül hosszú évek lettek.

„Talán ezt mutatja a legjobban, hogy végül ennyi időt töltöttem itt.”

A klubelnök szerint Marci története jól mutatja, hogy a fejlődés nem mindig technikai kérdés.

„Marci már akkor is kiemelkedő játékos volt, amikor hozzánk érkezett. A képességei megvoltak ahhoz, hogy meghatározó röplabdázó legyen. A legfontosabb feladat az volt, hogy segítsünk neki megtalálni a stabilitást. Mi végig biztosak voltunk benne, hogy rendben lesz.”

A nehézségek tanítanak a legtöbbet

Marci szerint pályafutása egyik legfontosabb időszaka volt az elmúlt két szezon.

Különösen azért, mert egészen más kihívásokat tartogattak.

„Mindig lehet mentálisan fejlődni. A tavalyi szezon szerintem inkább egyfajta csúcspont volt. Az a csapat évek óta együtt fejlődött, ismertük egymást, pontosan tudtuk, mit várhatunk a másiktól, és végül mindent elértünk, amit el lehetett.”

Az idei év azonban másról szólt.

„Meghatározó játékosok távoztak, új emberek érkeztek, és újra meg kellett találni azt az utat, amelyen csapatként együtt tudunk haladni. Talán ezekből a helyzetekből tanul az ember a legtöbbet, mert ilyenkor nemcsak játékosként, hanem emberként is fejlődnie kell.”

Dr. Tálos Péter szerint ez az egyik oka annak, hogy Marci ma ott tart, ahol.

„Marci legyőzte a saját démonjait. Sokkal stabilabb, érettebb és erősebb játékos lett, mint amikor hozzánk érkezett. Ez legalább akkora eredmény, mint bármelyik bajnoki cím vagy kupagyőzelem.”

Egy új kihívás, közös döntés

Az észtországi lehetőség korán érkezett.

Marci azonban hamar érezte, hogy érdemes komolyan foglalkoznia vele.

„Nagyon szimpatikus volt, ahogyan a klub megkeresett. Éreztem, hogy valóban számítanak rám, és szeretnék, hogy ott játsszak. Ez sokat jelent egy játékosnak.”

A döntésben ugyanakkor nemcsak a röplabda játszott szerepet.

„Az is fontos volt, hogy Jázmin számára is jó lehetőséget jelentsen a váltás, és tovább tudja folytatni a strandröplabdát. Ő a legfontosabb az életemben.”

Amikor a fehérvári évekről beszél, ez a mondat még nagyobb jelentőséget kap.

„Ha visszatekintek erre az időszakra, akkor nemcsak játékosként kaptam rengeteget ettől a klubtól. Itt ismertem meg azt az embert is, aki ma a feleségem. Ez mindennél fontosabb.”

Több mint egy csapat

A beszélgetés során újra és újra visszatér egy gondolat.

A közösség.

Amikor arról kérdezzük, mi fog a legjobban hiányozni Fehérvárról, Marci gondolkodás nélkül válaszol.

„A csapategység. A játékosok és a stáb közötti kapcsolat. Azt éreztem minden nap, hogy imádok edzésre járni. Imádtam ezt a közeget. Szerintem ez nagyon ritka.”

Nemcsak az öltözőről beszél.

Hanem az egész klubról.

Azokról az emberekről, akikkel nap mint nap találkozott az edzőcsarnokban, az irodákban vagy a mérkőzések körül.

„Sok helyen megfordultam már a pályafutásom során, de ilyen összetartó közeget nagyon ritkán tapasztal az ember. Nemcsak egy csapatként működtünk, hanem valódi közösségként. Ez az egyik legnagyobb értéke ennek a klubnak.”

Dr. Tálos Péter szerint éppen ez az, amit a MÁV Előre az elmúlt években tudatosan épített.

„Nemcsak játékosokat szeretnénk fejleszteni. Embereket is. Olyan környezetet próbálunk teremteni, ahol a sportolók szakmailag és emberileg is fejlődhetnek.”

Egy klub, amely hisz a játékosaiban

A klubelnök szerint a mostani búcsú egyszerre jelent hiányérzetet és büszkeséget.

„Nyilván nehéz elengedni egy ilyen játékost. Marci hosszú éveken keresztül meghatározó alakja volt a csapatnak. Ugyanakkor pontosan ez a célunk. Azért dolgozunk, hogy a játékosaink eljussanak arra a szintre, ahol már nemzetközi környezetben folytathatják a fejlődésüket.”

A MÁV Előre az elmúlt években tudatosan építette azt a szakmai modellt, amelyből ma már külföldi karrierek indulhatnak.

„Amikor évekkel ezelőtt elkezdtük ezt az építkezést, az volt a célunk, hogy egyszer európai szinten is jegyzett játékosokat adjunk a sportágnak. Most azt látjuk, hogy ezek a célok kézzelfogható valósággá válnak.”

Amit soha nem felejt el

A beszélgetés végén Marci egy pillanatra elcsendesedik.

Nem a sikerekről beszél.

Nem a kupákról.

Nem a következő állomásról.

Hanem azokról az emberekről, akik mellette álltak, amikor a legnagyobb szüksége volt rájuk.

„Nagyon hálás vagyok azoknak, akik a nehezebb időszakokban is fogták a kezemet és mögöttem álltak. Amikor sokan ellenem voltak, itt akkor is hittek bennem. Ezt soha nem fogom elfelejteni.”

A mondat talán többet mond el a fehérvári évekről, mint bármilyen statisztika.

Marci új országban, új kihívások között folytatja pályafutását.

Fehérvárról azonban nemcsak érmeket, tapasztalatot és emlékeket visz magával.

Hanem annak a közösségnek a bizalmát is, amely hitt benne akkor is, amikor ő maga még nem volt biztos benne, milyen hosszú út vár rá.

És egy helyet, amelyre a jövőben is ugyanazzal a szóval gondol majd:

otthon.